Mindenféle vers

TARTALOMJEGYZÉK
    
Kép-versek pályázatra 2015                                          PÁLYÁZATOKRA 
Kép-versek pályázatra 2014                           Boldogság, öröm, ünnep c. pályázat
Kép-versek pályázatra 2013                                     Filozofálás-Definiálás
Kép-versek pályázatra 2012
                        

                                                                                                              
MINDENFÉLE VERS
Fekete özvegy
Mire kell a nő?
Valami hullt a fákról.

KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA  (2015)


CSENDÉLET

Margarét, kamilla, nárcisz, piros pipacsok
kancsóból árasztanak friss mező illatot.
Szépséget sziporkáznak, amely ott már halott,
de itt a képen örök, s bennem nyomot hagyott.

Álmodnak még kék egéről vadvirágos rétnek.
Napsütésről, hűs esőkről, amiket megéltek.
Kósza szélről, amelyik már nem éri el őket,
s kancsó víztől részegedve álmodják a földet





VESZPRÉM

Napsütötte veszprémi táj képét nézem.
Emlékeket ébreszt, jártam arra régen.
Sétálgattunk a hídon ott, a völgy felett,
csodáltuk a tájat, szárnyalt a képzelet.

Ölelés csendjét harangszó megzavarta.
Harang szava kísért akkor a templomba.
Imádkoztam, legyen örök a szerelem,
de múltak érzelmek, elhagyott kedvesem.

Napsütötte veszprémi táj képét nézem.
Emlékek tolulnak, kavarognak mélyben.
Könny áztatja arcom, homályosul szemem.
Összefolynak a fények, színek csendesen.



ŐZEK

Levélindító őszi szélben,
őz-család indulni készül éppen.
Fáradt gidák, még pihennének,
de éhség hajtja a vezér őzet.

Sudár tartású büszke állat.
Nem rogy pihenni, mint a társak.
Szimatol, a távolba kémlel
honnan még friss fű illat ér el.

Hol a fiatal fák kérge édes,
és patakvízcsobogás ébreszt.
Ahol hóhullás után is, télen,
zuzmót talál a fák tövében.

KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA  (2014)

MADÁRFOGÁS….



Nézem a képet…

fára mászó ember fává lényegülve?

Vagy egy ember, élő keresztjébe nőve?

A hajlított törzs, mint kanyargós élet útja.

Kapaszkodás, mászás, visszacsúszás újra.



Nézem az aláírást sehogy sem értem.

A „madárfogás”-t vajon hogyan is értsem?

Fészkéből szedi ki a kismadarakat,

vagy egy kapaszkodás-forma e gondolat?



Olvasom tovább: „ avagy  Mediátor”.

E szakma távol áll a kép-látványtól.

Mit csinál? Egyeztető, középen álló,
közvetítő, békéltető, közbenjáró?.....

Nézem a képet. Tetszik, de nem értem.
Magyarázd meg nekem, kérlek szépen!

ÉRDI SÉTÁNY ALMAFÁJA

Érdi sétány almafája,
s terméstől roskadó ága,
piros sárga zöld almával
alig csak egy karnyújtásra.

Ahogy hosszan nézegetem.
mintha kacsintana egy szem.
„Nyúlj utánam, szakíts engem”!
Nem tudom mit kéne tennem.

Tovább megyek. Szinte hallom:
„ne hagyj itt kicsi galambom”!
     szól utánam. Jaj de szépen!…
Fordulok, nyúlok s letépem.

NYÁRI ZÁPOR

Nyári zápor koppan, pattog ernyőnkön, flaszteren.
Futni kéne, de mi csak ballagunk önfeledten.,
Összebújva öleljük egymást, utunk végtelen.
Hirtelen múlt a zápor, és elengedted kezem.

PIPACSOK

Sárga búzamezőben pirosló foltok.
Lenge ruhájú pipacsok tánca szélben.
Vidéki ifjúságomra emlékeztet, 
e-lélekemelő szépség képe éppen.

Léteznek e még pipacsos szántóföldek,
rónaság, mezők és vadvirágos tájak?
Vagy kiűzték már mind a honos helyekről
vegyszerek, mérgek.  Pipacsot hol láthatsz?

Nézem a festett képet, s eszembe villan
tavaly-nyári emlékem, mit láttam Budán.
A pipacsvirágok városba költöztek,
mint faluról a szegény-lányok hajdanán.

Aranyló búzamezőn gyökereztek az ősök.
Most a Vérmezőnél, kockakőrepedésben,
száraz fűcsomók közt, satnya bokrok tövében
      hajlongnak, villantva bájaikat merészen.

Csillogó város fénye világítja őket.
Suhanó autó-szél lebbent tört szirmokat.
Portól szürkült, lenge, piros ruhájuk tépett.
Száradó szárukon még szakadtan megtapad.

Városi szmogtól kókad a fejletlen bimbó.
Magot, utódot már nem tud nevelni egy sem.
Haldokolva álmodnak az ősi rögről,
kipufogógáz benzingőzétől részegen.

Álmukban sárgult kalászok ölelik körül.
Köztük-fészkelő pacsirta zengi énekét.
Hűsítő szellő táncra kéri fel őket,
felettük végtelen ég, kéklő messzeség.

Tűnik a május, tűnnek a színek, az élet.
Járdaszegélyből vegyszerrel irtják a gyomot.
Fűnyíró, gyomirtó öl virágot, a szépet.
Nem kímélik az odatévedt pipacsot.

Ki végtelen mezőről városba tévedt,
semmisíti mocsok, tűnik mocsarába.
Szemétdomb lesz itt névtelen sírhelye.
Rögét elhagyott, nem talál új hazára.

 

KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA  (2013)

HAVAS TÉLI TÁJ. KANADA


Olyan e tájkép, mint gyermekkoromban

Szerencsen, tavaszi hóolvadáskor

a kertünk mögött kezdődő mező volt.

Hosszan nézem, s már olyan, mint Érden,

barackos kert helye az utca végen

manapság, egy korai hóesésben.



A száradt fűcsomó-hantok neked,

kanadai téli tájat jelentenek.

A hómező messzi országban hullott havat,

ami máshogy fehér, mint máshogy szürke a

halott tarló, kanadai hó foltok alatt,

s máshogy barnállnak  csupasz, torzó tövek,

havazott vakondtúrás hantjaira dőlve.
  Festménynek örökítve hazai táj képe maradt.
   
KOPJAFÁK
(waka)
Csónakos fejfák
Szatmárcsekén, ős-ugor
temetkezések
emlékei lennének?
Inspiráló kopjafák!
 
A PARLAMENT ELŐTT -1956 október

Húszévesen, vérzivatarban
védi az ország parlamentjét.
Hévvel emel, tart lyukas zászlót,
védi a hitt, nemes eszmét,
védi álmodott szabadságát!
Hisz győzelmet, áldozná magát.

Hangja túlharsog dübörgő
gyilkos, tankok zúgásán  is,
nem sejti, zászlója holnap már
tépetten, saját vérében ázik.

Lőtt sebéből felgyógyult keze
negyven év után ecsetet fogott.
Így emlékezik múltra ifjúságra,
bár hite már réges-régen halott.
 
FÉNY SZÜLETÉSE

Tudományosan:
a fény  látható sugárzás.
Légüres térben is terjedő
elektromágneses hullám szűk spektruma.

Nekem a  fény csoda,
Akár hullám, akár korpuszkula.
A fény a földi életerő maga!

Átvitt értelemben: még annyi más.
Lélek ébredése,  feltámadás
és tisztaság, megújulás.

A fény születése lelkünkben misztikum.
A belső világosság kiteljesedés-formája.
Szépség, jóság, szeretet harmóniája.

Ősi népeknél a téli napforduló ideje.
Keresztényeknél, Karácsony  a szeretet, a fény  ünnepe.
Jézus  Krisztus megszületése.
A fény csoda, a fény a szeretet maga!
  
STYX -A NEMLÉT HATÁRÁN
  
A Styx széles folyó lét-nemlét határán,
vagy csak pengeélnyi pillanat csupán?
Hányódunk benne túlpartot kerülve,
vagy egy sóhajtással átjutunk simán?

Test-batyunkat hagyva, Kharón csónakján
átringatózik lelkünk új dimenzióba,
vagy vonszolt keresztünket kell pallónak tenni,
hogy  juthassunk majd a túlsó partra?

Hipotézisek kérdések talányok,
hitek, elképzelések.  Borzongatnak!
Vissza nem jelzett még senki sem onnan,
hová megtérünk, ahol az ősök vannak.
TÉLI ERDŐ

A fák zúzmarásak
és hó bundás a táj,
de a  patakocska
csendben csordogál,
erdő mélyről a vad
még inni oda jár.

Egy reggel hártya-jég
borítja a vizet.
Fehér pamacsok tarkítják
az  egyre hízó jeget.
Róka ,nyúl, őz  nyoma
a hóban jelez.
A tél megérkezett.

RÉGI CSOKOR

(tanka)

Száraz virágok,

zörgő mákgubók...  Mi lett

mezei pipacs,

s búzavirág csokrából?

Már csak emlék a nyarunk.

    

HAZAFELÉ



Kézen fogva, egymásra vigyázva,

esőtől ázott úton bandukolva,

tócsát kerülget két, kis ,szürke  öreg.

Sötétedik már, hazafelé mennek,
várja őket meghitt, szokott környezet.

Hosszú az este, nyomaszt a gondolat.
Mennének együtt még, tovább nem lehet.
Tudják, engedni kell a fogott kezet.
Földi utjuk nemsokára véget ér.
Melyik megy előbb, hagy el hűtlenül?
A kérdés fájó ,bánata  lelkükön ül.
SZÁRNYALJ

Galambomat sas madárnak képzelem!
Haló porából Főnixem éledez.
Szárnyaljatok madaraim fel, végtelenbe!
S versenyt száll veletek a képzelet.
 
  KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA (2012)



 ÉGI TÁNC  (haiku)
Álmomban angyal
szállt le, emelt magasba.
Égben táncoltunk.
BÁTRAK  (tanka)
Egyensúlyozni
földön, légben, bátor tett.
Ha elvétenék,
a  botlás  mértéke más.
Elesés, vagy zuhanás.
ISTENT DICSÉRNI (haiku)
Dicsérjük Istent!
Angyalok kara zengi:
Ó halleluja!
SZÍVEM FOHÁSZA (haiku)
Uram!  Imára
kulcsolva  nyújtom kezem.
Szívem fohásza.
TALÁLKOZÁS
Az új feladatával Földre érkezett
ártatlan lélek, csöpp testben kap helyet.
Ez a találkozás egymásba olvadás.
Egy csodás megmagyarázhatatlan varázs.
Ezután már együtt, egyként mennek tovább,
örök kötésben, egész életen át.

Az út göröngyös, bűnös, és kegyetlen.
Káoszon áthatolni, s szennytengeren!
Ha botlik test, a lélek utat mutat,
segít, újra elérhessék az Urat,
folytassák útjukat együtt, tovább.
Szakíthatatlanul egész életen át.
AZIMUTH (haiku)

A prófécia-
teljesülés  közeleg
új világodban!
INFECTED

Vérbolygó vértestén, vérszívó lények élnek.
Bolygójuk vérét isszák, s egyre fogy az étek.
Kiszáradt vértócsákból vérport sodor a szél.
A lények éhen pusztulnak, létük véget ér.
Vérköd felhőbe gyilkos vérnap sugara szánt.

Vértetemeket bomlaszt vérszínű Napsugár,
vértrágyává lesznek, csak véreső jönne már!
Újra táplálja vérfolyó vérbolygó testét.
Vérszél fújja szerte a hím-nős vérlemezkét.
A körforgás örök.  Vérélet, vérhalál.

Kozmosz vándora, eltévedt üstökös-csóva,
mikor vérbolygó közelébe ér  lassulva,
vérszél belecsempész gyilkos örökítő anyagot,
mely új táptalajra vár.  Fertőz Univerzumot.
Akklimatizálódik. Elpusztíthatatlan ma már!

 
PÁLYÁZATOKRA  

(Boldogság, öröm, ünnep)

  FILOZOFÁLÁS –DEFINIÁLÁS

Az öröm, mit érzel, gyorsan múló pillanat.

Az ünnep, magasztos gondolattal telt idő.

A boldogság, hosszabb idejű öröm állapot,

amikor szinte minden nap ünnepnapod,

s mindhárom érzet pozitív töltetű.
 
MINDENFÉLE VERS
 
FEKETE ÖZVEGY (2010)
 
Pók Apót csábító ferromon vezeti.
Vakon navigál Pók Anyó felé,
aki hálója díszes közepében 
szerelemet s vacsorát remél.
Pók Apó eléri az édes, tárt kaput.
Minden kincsét lerakja bele.
Fáradtan pihen meg potroh árnyékában.
Talán álma szépséggel tele.
Mikor csápok tárt karja közelít.
Rágószerv hasít ámuló fejébe.
A románc vége itt. Bevégeztetett.
Pókanyó gyomra lett temetője.


MIRE KELL A NŐ? (2009)

Szemednek látvány,
szívednek gyorsulás,
kezednek bársony simítása,
testednek belemerülés
a végtelen boldogságba.
Pénztárcádnak, hogy
ne szakadjon teltségétől.
Gondolatodnak, hogy
bilincselve legyen,
vágyaidnak, hogy korbácsolja.
Aztán ha rabja vagy,
repüljön új hódításra!


VALAMI HULLT A FÁKRÓL (1961)

Bandukoltam az alvó éjszakában,
a csend csak néha-néha szuszogott.
Hajamban gyöngyszemekként ült a pára,
előttem halvány fény zokogott,
s valami hullt a fákról.

Köd volt a messzeség, min álmosan
tört át egy település halvány fénye.
Nem láttam mást, de éreztem, tudtam
az ott a jövő nagy reménye!
Valami hullt a fákról.

Vízióm: Építkezésen  munkásemberek
reflektorfényben büszkén állnak,
intenek felém, hívnak,  elvtárs  gyere!
Ám bennem vissza-táncoltak a vágyak,
s valami hullt a fákról.