Díjazottak

KATTINTS A KÉPEKRE!
 OKLEVELEK,  EMLÉKLAPOK, DÍJAK
és a díjazott írások.
2011

  









2012



 2013
" A DAL MADÁRRÁ AVAT" Pályázatra
A díjazott próza olvasható:
PRÓZÁIM menü  Pillanatképek almenüben
VILLAMOSON címmel


"TOLERANCIA"  Pályázatra
KreischerNelly:
 VONATON                                                                                                                               


Hitem erősítette amikor láttam,
mire is képes a szülői szeretet.
A fiúcska arcra öt éves lehetett,
de teste fejletlen, két éves gyermeké.
Nyakán piciny feje nyekklett jobbra-balra.
Hangja torz volt, fájdalmas, rekedt nyafogás.
Fakó szeme merev, végtelenbe révedt.
Tudata egy más dimenzióban ébredt,
teste itt, csak ideiglenes állomás. 
Ölelő karok közt, - mint űzött kicsi vad
sarokba szorítva, félve- remegett.
Vézna melle zihálva vett lélegzetet,
ám az apja nyugtató simogatása,
az érezhetőn szétáradó szeretet,
védő burokkal ölelte át őket, és
glóriával övezte, e nagyon morbid,
szinte szürreális látomás-elegyet.
A kis élet szája tátva, lefittyenve.
Étele etetéskor kifolyt, csepegett.
Apja türelemmel törölgette meg,
tartással viselve a szomorú helyzetet.
Neki ez már régen így volt természetes.
Sugárzott belőle nyugalom, jóság,
felelősségérzet, derű, szeretet. 
Könnyeim nyelve, magamban imádkoztam.
Kértem a jó Istent, segítse meg őket!
Adjon erőt, viselni ilyen életet,
legyőzni a terhesen vánszorgó időt,
a kikerülhetetlen, oldó végzetet.
Erősen éreztem Isten jelenlétét.
Hittem, könyörgő imám is segíthet.
Szerettem volna együttérzésemmel
sajátomból sugározni erőt, hitet.
Feledve nyomasztón ható jövőmet,
sorsom furcsa alakulásának tényét,
csodáltam nehéz Keresztjüket. Eszmélve
lassan, letett sajátomat felemeltem,
már indultam vele, tovább cipelve.
Ebben a fennkölt időintervallumban
Isten akarta úgy, feltárva lelked,
gyónva rejtett titkaid, mindent megbánva,
kristálytiszta lélekkel add magad nekem,
hogy gránit keménységűvé szilárduljon,
örök barátsággá legyen ez a furcsa,
fogadott-testvér kapcsolatú szerelem.
Akkor, ott, augusztusban, a vonaton
hosszan elidőzött közöttünk az Isten.



 I." KÉP-VERS" Pályázatra

 A jeligés pályázaton, három képzőművész 3 -3 alkotására lehetett 
verset  írni. Személyenként egy-egy  díjat adtak ki, melyet saját alkotással díjaztak.

 Ilka Gábor: A hetedik

Kreischer Kornélia: HETEDIK

A rettentő mélység peremén,
árva sziklaorom magasán,
elszánt leányka állt tétován,
félve nézett le, halni készült.

Költöző lúd csapat húzott délre.
Most cseréltek másik vezérre.
Fáradtan került a sorvégre,
hetediknek. Pihenni kéne.

Ő látta meg a lépő lánykát.
Karmaival vállát elérte, s
emelte vissza, élet-létbe.
Repült vele napfényes égbe.


 Kapott díj: az alábbi Ilka alkotás:













  Kaposi Eszter 
 Kreischer Kornélia: ALAS POOR  NUPRAPTOR (haiku)

Szegény Nupraptor!
Tán ismertem is, vagy nem?
Helyre áll a rend?

Kapott díj: az alábbi Kaposi Eszter alkotás



" SZAVAINK HITELE" versíró Pályázat  Különdíja:
Vincze Jutk a: Kék madár
 
Díjazott: Kreischer Kornélia:ELMÚLT c. verse

Múlt már az érzés, vagy megkopott a szó,
s eltűnt mert mára hiteltelen lett?
Hogy gondolod, hogy éled meg naponta?
Az álom-szerelem hiteltelen lett ?

Becstelenítettük a legszentebb szót,
tán mert naponta írtuk le: Szeretlek?
Gondolod, felváltottuk aprópénzre?
Hazudtuk csak?  Értéktelenül csengett?

Mindketten tudjuk, hogy ez így nem igaz!
Te tudod, azért tetted: hitem legyen.
Én tudom, teljesületlen múltunkat,
nem reménytelen jövőnket szerettem.

Ha szerelmünk igaz lenne, kincset érne!
Hagynál mindent, jönnél hozzám, lennél nekem!
Ha a szó igaz lenne, vinnél magadhoz,
vagy tűnnénk oda, hol csak te s én létezem.

Gyávák vagyunk,  mint voltunk 40 éve is.
Szerelmünk akkor sem szakított szálakat.
Nem tört törhetetlennek hitt rabláncokat,
-azt később, az idő tette meg helyettünk,-
de szabadon bolyongva, mégsem kerestük
eléggé kitartóan, a tűnt másikat.

Sorsunk volt, hogy új próbálkozásaink
új, s újabb gyümölcsöket érleljenek.
Ám célba érni egyik sem jött velünk.
Testünk, lelkünk ma már egyedül remeg.

 Megint egymás felé fújt a sors szele.
Útjaink most kereszteződtek újra,
de nyújtott kezeink  távolsága nő,
és nem érhetjük el egymást már soha.

Éteren csak a „szeretlek” zörgött át.
Tegnap már az sem érkezett, elmaradt.
Szerelmünk régen céltalan, vágytalan.
Sarkából nem fordít kövült várakat.

Jövőnk tervtelen, nincs hitünk, erőnk, időnk
újat kezdeni, vagy folytatni, hol szakadt.
Csak álmodott, szép, igaznak hitt szavakkal,
próbáltuk  körülölelni a másikat.


Kiemelt pályaművek kategóriában: 
Kreischer Kornélia: ELŐTTEM MÁR......

Előttem már nincs hitele a szónak.
Becsaptak Mikulás, Jézuska mesékkel.
Éránként másnak  magyaráztak
egyértelmű történelmi tényeket.
Boldogító igen, hazug teher lett.
A zöldséges szép áruról papol,
s zacskómba rothadtat dicsérve tesz.
Politikus égről csillagot hazudik,
gyerek idegent s szülőt  is megvezet.
Nyugtatás szavai hamisan csengnek,
s dőre vagyok, ha a vigaszt elhiszem.

A szó elvesztette értékét, hitelét.
Kaméleont játszik veled, velem.
Személyenként, helyzetenként más-más.
Értelme, objektivitása  értéktelen.
Ma minden szó szubjektív fogalom.
Úgy alakul ahogy csűröm, csavarom.

Kezdetben a szó tárgyat s személyt jelölt.
Tartalma létező  volt, kézzel fogható,
egyértelmű, maga volt a való.
Majd a fogalmak is szóruhába bújtak,
de hitelességük már kérdőjelezhető.
Később szálló szavakból írás született,
törvény, minek volt súlya, ereje. 
Ám írás szava is több értelmű lett
személyfüggő, mert úgy is lehetett,
köpönyegforgatónak kiforgatható.
Így vesztette el hitelét a szó.

De  író, költő, kinek még van hite, gerince,
s  elődök intéseit követve
  az  igaz szavak  mestere,
hirdeti, van még a szavaknak hitele,
és igazat ír, nemcsak a valót.
Elkötelezettségből tiszteli a szót,
mely lelkéből tör magasba, fel,
s mert hiteles, becsülést érdemel.

"EMBERI KAPCSOLATOK" Pályázat
 I. helyezett díja: Barabás Irén: SUKORÓ


Díjazott: Kreischer Kornélia: SZERETTEIM  


Szeretteim szeretnek, jól tudom.
Ám nem úgy, ahogy szükségem lenne!
Bár gondolataikban ott vagyok,
hiába várok erősítő jelre.


Nem érzik át, mennyire hiányzik
odafigyelés, dédelgetés nekem.
Nem sejtik, mennyire is fájó, hogy
nem foglalkozik velem környezetem.

Unokáim köröttem száguldó fergeteg.
Gyermekeim válla gond-tehertől roskadoz
s én öregen, mára már gondtalan,
lélekmagányomba belefagyok. 

Szeretteim szeretnek, jól tudom.
Halmoznak el, hiányom szinte semmi, 
de beszélgetni velük nem lehet,
nincs idejük. Menni kell, menni, menni...

Ezer gondjukat, ha nem akarom ,
még önmagaméval is tetézni,
hallgatok, rám kövül mondanivalóm.
Megpróbálok múlt emlékeket idézni.
 
Gyötrő a lélek jeges magánya,

szabadulni tőle nehezen lehet.

Muszáj befogni csaló fényeket,

hogy melegítse, töltse lelkemet.



Tudom, hamis, hazug varázslat az.
De kell, rám-gondolás jelezve legyen!
Kell, hogy érezzem az érzéseket!
Kell, hogy higgyem, foglalkoznak velem!
Hogy néha-néha megfogják kezem.


2014
 

2015
                                  
                                 


2016