TARTALOMJEGYZÉK
Kép-versek pályázatra 2015 PÁLYÁZATOKRA
Kép-versek pályázatra 2014 Boldogság, öröm, ünnep c. pályázat
Kép-versek pályázatra 2013 Filozofálás-Definiálás
Kép-versek pályázatra 2012MINDENFÉLE VERS
CSENDÉLET
Margarét, kamilla, nárcisz, piros pipacsok
kancsóból
árasztanak friss mező illatot.
Szépséget
sziporkáznak, amely ott már halott,
de
itt a képen örök, s bennem nyomot hagyott.
Álmodnak
még kék egéről vadvirágos rétnek.
Napsütésről,
hűs esőkről, amiket megéltek.
Kósza
szélről, amelyik már nem éri el őket,
s kancsó víztől részegedve álmodják a földet 
VESZPRÉM
Napsütötte
veszprémi táj képét nézem.
Emlékeket
ébreszt, jártam arra régen.
Sétálgattunk
a hídon ott, a völgy felett,
csodáltuk
a tájat, szárnyalt a képzelet.
Ölelés
csendjét harangszó megzavarta.
Harang
szava kísért akkor a templomba.
Imádkoztam,
legyen örök a szerelem,
de
múltak érzelmek, elhagyott kedvesem.
Napsütötte
veszprémi táj képét nézem.
Emlékek
tolulnak, kavarognak mélyben.
Könny
áztatja arcom, homályosul szemem.
Összefolynak
a fények, színek csendesen.
ŐZEK
Levélindító
őszi szélben,
őz-család
indulni készül éppen.
Fáradt
gidák, még pihennének,
de
éhség hajtja a vezér őzet.
Sudár
tartású büszke állat.
Nem
rogy pihenni, mint a társak.
Szimatol,
a távolba kémlel
honnan
még friss fű illat ér el.
Hol
a fiatal fák kérge édes,
Ahol
hóhullás után is, télen,
zuzmót
talál a fák tövében.
KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA (2014)
KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA (2012)
MADÁRFOGÁS….
Nézem
a képet…
fára
mászó ember fává lényegülve?
Vagy
egy ember, élő keresztjébe nőve?
A
hajlított törzs, mint kanyargós élet útja.
Kapaszkodás,
mászás, visszacsúszás újra.
Nézem
az aláírást sehogy sem értem.
A „madárfogás”-t vajon hogyan is értsem?
Fészkéből
szedi ki a kismadarakat,
vagy
egy kapaszkodás-forma e gondolat?
Olvasom
tovább: „ avagy Mediátor”.
E
szakma távol áll a kép-látványtól.
Mit csinál?
Egyeztető, középen álló,
közvetítő,
békéltető, közbenjáró?.....
Nézem
a képet. Tetszik, de nem értem.
Magyarázd
meg nekem, kérlek szépen!
ÉRDI SÉTÁNY
ALMAFÁJA
Érdi
sétány almafája,
s
terméstől roskadó ága,
piros
sárga zöld almával
alig
csak egy karnyújtásra.
Ahogy
hosszan nézegetem.
mintha
kacsintana egy szem.
„Nyúlj
utánam, szakíts engem”!
Nem
tudom mit kéne tennem.
Tovább
megyek. Szinte hallom:
„ne
hagyj itt kicsi galambom”!
szól utánam. Jaj de szépen!…
Fordulok,
nyúlok s letépem.
NYÁRI ZÁPOR
Nyári
zápor koppan, pattog ernyőnkön, flaszteren.
Futni
kéne, de mi csak ballagunk önfeledten.,
Összebújva
öleljük egymást, utunk végtelen.
Hirtelen
múlt a zápor, és elengedted kezem.
PIPACSOK
Sárga
búzamezőben pirosló foltok.
Lenge
ruhájú pipacsok tánca szélben.
Vidéki
ifjúságomra emlékeztet,
e-lélekemelő
szépség képe éppen.
Léteznek
e még pipacsos szántóföldek,
rónaság,
mezők és vadvirágos tájak?
Vagy
kiűzték már mind a honos helyekről
vegyszerek,
mérgek. Pipacsot hol láthatsz?
Nézem
a festett képet, s eszembe villan
tavaly-nyári
emlékem, mit láttam Budán.
A
pipacsvirágok városba költöztek,
mint
faluról a szegény-lányok hajdanán.
Aranyló
búzamezőn gyökereztek az ősök.
Most
a Vérmezőnél, kockakőrepedésben,
száraz
fűcsomók közt, satnya bokrok tövében
hajlongnak, villantva bájaikat merészen.
Csillogó
város fénye világítja őket.
Suhanó
autó-szél lebbent tört szirmokat.
Portól
szürkült, lenge, piros ruhájuk tépett.
Száradó
szárukon még szakadtan megtapad.
Városi
szmogtól kókad a fejletlen bimbó.
Magot,
utódot már nem tud nevelni egy sem.
Haldokolva
álmodnak az ősi rögről,
kipufogógáz
benzingőzétől részegen.
Álmukban
sárgult kalászok ölelik körül.
Köztük-fészkelő
pacsirta zengi énekét.
Hűsítő
szellő táncra kéri fel őket,
felettük
végtelen ég, kéklő messzeség.
Tűnik
a május, tűnnek a színek, az élet.
Járdaszegélyből
vegyszerrel irtják a gyomot.
Fűnyíró,
gyomirtó öl virágot, a szépet.
Nem
kímélik az odatévedt pipacsot.
Ki
végtelen mezőről városba tévedt,
semmisíti
mocsok, tűnik mocsarába.
Szemétdomb
lesz itt névtelen sírhelye.
Rögét
elhagyott, nem talál új hazára.
KÉP-VERSEK PÁLYÁZATRA (2013)
HAVAS TÉLI TÁJ. KANADA
Olyan e tájkép, mint gyermekkoromban
Szerencsen, tavaszi hóolvadáskor
a kertünk mögött kezdődő mező volt.
Hosszan nézem, s már olyan, mint Érden,
barackos kert helye az utca végen
manapság, egy korai hóesésben.
A száradt fűcsomó-hantok neked,
kanadai téli tájat jelentenek.
A hómező messzi országban hullott havat,
ami máshogy fehér, mint máshogy szürke a
halott tarló, kanadai hó foltok alatt,
s máshogy barnállnak csupasz, torzó tövek,
havazott vakondtúrás hantjaira dőlve.
Festménynek örökítve hazai
táj képe maradt.
KOPJAFÁK
(waka)
Csónakos fejfák
Szatmárcsekén, ős-ugor
temetkezések
emlékei lennének?
Inspiráló kopjafák!
A PARLAMENT ELŐTT -1956 október
Húszévesen, vérzivatarban
védi az ország parlamentjét.
Hévvel emel, tart lyukas zászlót,
védi a hitt, nemes eszmét,
védi álmodott szabadságát!
Hisz győzelmet, áldozná magát.
Hangja túlharsog dübörgő
gyilkos, tankok zúgásán is,
nem sejti, zászlója holnap már
tépetten, saját vérében ázik.
Lőtt sebéből felgyógyult keze
negyven év után ecsetet fogott.
Így emlékezik múltra ifjúságra,
bár hite már réges-régen halott.
FÉNY SZÜLETÉSE
Tudományosan:
a fény látható sugárzás.
Légüres térben is terjedő
elektromágneses hullám szűk spektruma.
Nekem a fény csoda,
Akár hullám, akár korpuszkula.
A fény a földi életerő maga!
Átvitt értelemben: még annyi más.
Lélek ébredése, feltámadás
és tisztaság, megújulás.
A fény születése lelkünkben misztikum.
A belső világosság kiteljesedés-formája.
Szépség, jóság, szeretet harmóniája.
Ősi népeknél a téli napforduló ideje.
Keresztényeknél, Karácsony a szeretet, a fény
ünnepe.
Jézus Krisztus megszületése.
A fény csoda, a fény a szeretet maga!
STYX -A NEMLÉT HATÁRÁN
A Styx széles folyó lét-nemlét határán,
vagy csak pengeélnyi pillanat csupán?
Hányódunk benne túlpartot kerülve,
vagy egy sóhajtással átjutunk simán?
Test-batyunkat hagyva, Kharón csónakján
átringatózik lelkünk új dimenzióba,
vagy vonszolt keresztünket kell pallónak tenni,
hogy juthassunk majd a túlsó partra?
Hipotézisek kérdések talányok,
hitek, elképzelések. Borzongatnak!
Vissza nem jelzett még senki sem onnan,
hová megtérünk, ahol az ősök vannak.
TÉLI ERDŐ
A fák zúzmarásak
és hó bundás a táj,
de a patakocska
csendben csordogál,
erdő mélyről a vad
még inni oda jár.
Egy reggel hártya-jég
borítja a vizet.
Fehér pamacsok tarkítják
az egyre hízó jeget.
Róka ,nyúl, őz nyoma
a hóban jelez.
A tél megérkezett.
RÉGI CSOKOR
(tanka)
Száraz virágok,
zörgő mákgubók... Mi lett
mezei pipacs,
s búzavirág csokrából?
Már csak emlék a nyarunk.
HAZAFELÉ
Kézen fogva, egymásra vigyázva,
esőtől ázott úton bandukolva,
tócsát kerülget két, kis ,szürke öreg.
Sötétedik már, hazafelé mennek,
várja őket meghitt, szokott környezet.
Hosszú az este, nyomaszt a gondolat.
Mennének együtt még, tovább nem lehet.
Tudják, engedni kell a fogott kezet.
Földi utjuk nemsokára véget ér.
Melyik megy előbb, hagy el hűtlenül?
A kérdés fájó ,bánata lelkükön ül.
SZÁRNYALJ
Galambomat sas madárnak képzelem!
Haló porából Főnixem éledez.
Szárnyaljatok madaraim fel, végtelenbe!
S versenyt száll veletek a képzelet.
ÉGI TÁNC
(haiku)
Álmomban angyal
szállt le, emelt
magasba.
Égben táncoltunk.
BÁTRAK (tanka)
Egyensúlyozni
földön, légben,
bátor tett.
Ha elvétenék,
a botlás
mértéke más.
Elesés, vagy
zuhanás.
ISTENT DICSÉRNI
(haiku)
Dicsérjük Istent!
Angyalok kara
zengi:
Ó halleluja!
SZÍVEM FOHÁSZA
(haiku)
Uram! Imára
kulcsolva nyújtom
kezem.
Szívem fohásza.
TALÁLKOZÁS
Az új feladatával Földre érkezett
Az új feladatával Földre érkezett
ártatlan lélek,
csöpp testben kap helyet.
Ez a találkozás
egymásba olvadás.
Egy csodás
megmagyarázhatatlan varázs.
Ezután már együtt,
egyként mennek tovább,
örök kötésben,
egész életen át.
Az út göröngyös,
bűnös, és kegyetlen.
Káoszon áthatolni,
s szennytengeren!
Ha botlik test, a
lélek utat mutat,
segít, újra
elérhessék az Urat,
folytassák útjukat
együtt, tovább.
Szakíthatatlanul
egész életen át.
AZIMUTH (haiku)
A prófécia-
teljesülés
közeleg
új világodban!
INFECTED
Vérbolygó
vértestén, vérszívó lények élnek.
Bolygójuk vérét
isszák, s egyre fogy az étek.
Kiszáradt
vértócsákból vérport sodor a szél.
A lények éhen
pusztulnak, létük véget ér.
Vérköd felhőbe
gyilkos vérnap sugara szánt.
Vértetemeket
bomlaszt vérszínű Napsugár,
vértrágyává
lesznek, csak véreső jönne már!
Újra táplálja
vérfolyó vérbolygó testét.
Vérszél fújja
szerte a hím-nős vérlemezkét.
A körforgás örök.
Vérélet, vérhalál.
Kozmosz vándora,
eltévedt üstökös-csóva,
mikor vérbolygó
közelébe ér lassulva,
vérszél
belecsempész gyilkos örökítő anyagot,
mely új táptalajra
vár. Fertőz Univerzumot.
Akklimatizálódik.
Elpusztíthatatlan ma már!
PÁLYÁZATOKRA
(Boldogság, öröm, ünnep)
FILOZOFÁLÁS –DEFINIÁLÁS
Az
öröm, mit érzel, gyorsan múló pillanat.
Az
ünnep, magasztos gondolattal telt idő.
A
boldogság, hosszabb idejű öröm állapot,
amikor
szinte minden nap ünnepnapod,
s
mindhárom érzet pozitív töltetű.
MINDENFÉLE VERS
FEKETE ÖZVEGY (2010)
FEKETE ÖZVEGY (2010)
Pók
Apót csábító ferromon vezeti.
Vakon
navigál Pók Anyó felé,
aki
hálója díszes közepében
szerelemet
s vacsorát remél.
Pók
Apó eléri az édes, tárt kaput.
Minden
kincsét lerakja bele.
Fáradtan
pihen meg potroh árnyékában.
Talán
álma szépséggel tele.
Mikor
csápok tárt karja közelít.
Rágószerv
hasít ámuló fejébe.
A
románc vége itt. Bevégeztetett.
Pókanyó
gyomra lett temetője.
MIRE KELL A NŐ?
(2009)
Szemednek látvány,
szívednek gyorsulás,
kezednek bársony simítása,
testednek belemerülés
a végtelen boldogságba.
Pénztárcádnak, hogy
ne szakadjon teltségétől.
Gondolatodnak, hogy
bilincselve legyen,
vágyaidnak, hogy korbácsolja.
Aztán ha rabja vagy,
repüljön új hódításra!
VALAMI HULLT A
FÁKRÓL (1961)
Bandukoltam
az alvó éjszakában,
a
csend csak néha-néha szuszogott.
Hajamban
gyöngyszemekként ült a pára,
előttem
halvány fény zokogott,
s
valami hullt a fákról.
Köd
volt a messzeség, min álmosan
tört
át egy település halvány fénye.
Nem
láttam mást, de éreztem, tudtam
az
ott a jövő nagy reménye!
Valami
hullt a fákról.
Vízióm:
Építkezésen munkásemberek
reflektorfényben
büszkén állnak,
intenek
felém, hívnak, elvtárs gyere!
Ám
bennem vissza-táncoltak a vágyak,
s
valami hullt a fákról.