TARTALOM JEGYZÉK
Viszonyítások
Kérdések-feltételezés
Véges létünk
Úton
A pillanat varázsa
Hagyni kell
Aki menni akar
Atlantisz már
Felismerés
Pazarlók
Idő és pénz
Meghalt az érzés
Idő és pénz
Meghalt az érzés
VISZONYÍTÁSOK
Mikrovilágunkban
van nevünk,
és
súlyozottak vagyunk.
A
makró világban egyformán
névtelen
porszemek.
Univerzumunkban
csöppnyi
rezgésként
létezünk.
Ez
adatott meg nekünk.
KÉRDÉSEK-FELTÉTELEZÉS (2010)
Életutunk
spirális körökön
vagy
ellipsziseken halad?
Vajon
melyik irányba, hogy hiszed?
Az
origótól táguló íveken.
vagy
véletlen pontból indulva
csökkenő
kerületeken?
Határa
pont vagy a végtelen?
Megállni
hol lesz kénytelen?
Hol
a véges lét megsemmisítő kapuja?
Amit
átlépve más a tér-idő kontinuuma.
Ott
új táguló spirális pályán megy tovább,
és
lesz a végtelen mindenség maga,
vagy
önmagába roskadva, megsemmisülve
egy
fekete lyukban lesz örök energia?
Ahol,
mint kohóban a vegyes anyag
nemesedik,
eggyé olvad és egyszer majd
szétrobbanva,
újra bebolyongja az univerzumot,
eljutva
végül a ponthoz, ahonnan nincs tovább.
És a
körforgás ismétli önmagát?
VÉGES LÉTÜNK (1971)
Amikortól
ébredező tudatunk már
képes
örülni a létnek,
-
az első öröm-tudat születésétől -
mint
fényt az árnyék, követi,
és
tudatosul a vég is.
Az
öröm már kesernyés ízű lesz,
már
ránk ül a névtelen félelem,
kísérve mindenkor,
mindenhová.
Belénk
ivódik, részünkké válik,
energiává
alakulva hajt,
vagy
mint ólomsúly visszahúz,
és
biztosít örök remegést,
mert
itt meghatározhatatlan
idejűnek
adatott a lét.
Az
idő fékezhetetlenül,
nem
lassulva, monoton pereg.
Öregszik
a sejt, elhal a hám,
mint
hámlás, tűnik végtelenbe,
makro
világ mikro eleme.
..Így
múlunk el lassan vagy gyorsan,
itt relatív a sebesség.
Így
alakul át minden, ami élt.
ÚTON (2011)
Mindannyian
Kharónnal randevúzunk,
csak
ki lassan, ki gyorsan ér oda.
Mindannyian
átkelünk a folyón,
semmisülni
a titkos végtelenben,
és
magunkkal semmit nem viszünk oda.
Ki
földi létet él, útiránya egy: Styx partja,
minden
út mindenhonnan oda vezet.
Hiába
is próbálnád elkerülni
a
neked szabott végzetet, nem lehet!
Úton
megyünk, útjaink minősége változó.
Bársonyszőnyeg
vagy dzsungel bozótja,
egyre
megy, szűk, parti ösvényre érkezünk,
várunk
sorunkra, kezünkben szám remeg.
A
várakozás ideje büntetésünk, mert ácsorgás.
Sem
előre, sem visszamenni nem lehet.
Ez
az összegzés, a számvetés ideje,
hogy
megtisztítsd a lelkedet.
Letámaszthatod
keresztedet, le még nem teheted!
Ám
már nem nyomasztja súlya válladat.
Könnyűnek
érezheted magadat, utad befejeztetett.
A PILLANAT VARÁZSA (2012
A
pillanat egyedi és ismételhetetlen.
Találkozáskor
nyújtott kéz mozdulata,
kiejtett
szó hangsúlya, pillantás sugara,
az
ölelés takarója, csak gyorsan múló villanás.
Állítsd
meg, éld át a pillanatot!
Oldódj
benne fel, add teljes lélekkel magad!
Ötvöződj,
tartsd hosszan, amíg lehet,
mert
múltával már ott egy más pillanat.
Amit
tűnni hagytál, nem ismételheted!
HAGYNI KELL (1987)
Aki
menni akar, azt hagyni kell,
sőt
nyitni kell neki kaput.
Aki
menni akar, segíteni kell,
hogy
indulhasson mielőbb.
Aki
elment, talán egyszer visszajön.
Mert
aki elment, valamit itt hagyott.
AKI MENNI AKAR (2010)
Aki
menni akar, azt már nem szabad
visszahívni,
tartani, marasztalni.
Minden
könyörgés haszontalan.
Kár
megcsúfolni a szép emlékeket.
Indulót
becsületesen visszatartani
nem
lehet, hát hagyni kell, hogy menjen!
Kaput
nyitok neked, és bezárom magam.
ATLANTISZ MÁR (2012)
A
dolgok egyszerűen csak megtörténnek.
Gondolat
kél, fordul, tetté érik, tűnik.
Születéskor
már tudjuk, végállomás a nemlét .
Minden
tettünk vége a megsemmisülés,
idő
kérdése csak, mikor következik.
Az
évezredes idő is csak töredékpillanat.
Utódaink
már nem látják a Piramisokat.
Atlantisz
már csak képzeletünkben él.
Földünkre
sem emlékeznek majd,
más
galaxis erre tévedt vándorai, mikor
a
száguldó törmelékbe belebotlanak.
Hiszem
mégis: van értelme a létnek.
Van
értelme bármi tetté ért, nemes gondolatnak.
Hiszem,
így leszünk részévé a rendezett egésznek,
általunk
is alakul, nemesedik, jobbá lesz az ősanyag,
FELISMERÉS… (1967)
Úgy
indultunk: megváltjuk a Világot!
- Megcsonkított
a felismerés. -
Hittük:
tudunk igazi boldogságot!
- Félénkké
tett a felismerés. -
Akartunk:
meleg fészket hozni össze!
- Bizonytalanná
tett a felismerés. -
Próbáltunk:
mindig tisztán élni!
- Csüggedté
tett a felismerés. -
Egy
remény-szilánk csillogott csak:
Mi kezdhetjük még újra, másként!
-
Hitetlenné tett a felismerés. -
Spontán
jött, hogy megtarthassalak
magamnak,
bilincselve kis élettel!
-
Fásulttá tett a felismerés. -
Hagyjuk,
pofozzon a sors keze,
tépázzon
szele, rágjon bűn-foga....
-
Megölne egy újabb felismerés. -
PAZARLÓK (2012)
Úgy
élünk, mintha időnk végtelen lenne.
Mint
öröklétet ha birtokolnánk,
és
kapott pillanat örökké várna ránk.
Nem
közeledne utolsó óránk.
Miért
fecséreljük a mulandó kincset?
Miért
szórunk tékozlón perceket?
Engedjük
száguldani kapott időnket,
Nyomtalanul,
mint tűnő képzelet.
IDŐ
ÉS PÉNZ (2014)
Két
alattomos gyilkos él velünk
idő
és pénz, mindkettő végzetünk.
Az
idő láthatatlanul emészt,
a
pénz üldöz és soha nem elég
Az
idő, múlásával semmisít.
A
pénz örök hiányával gyötör.
időt megállítani nem lehet,
pénzed
bármennyi sok, többért pöröl.
Az
idő mindig sietésre sarkall,
a
pénz minduntalan újat szerezni
mikor mindened meg van időd lejárt
nem tudod már kincseidet élvezni
az
idő elegánsan átlép rajtad,
más
szórja szét gyűjtögetett pénzedet
Távozáskor
szíved fájdalom emészti
Mi végre volt túlhajszolt életed ?
MEGHALT AZ ÉRZÉS (2012)
Hol
hal meg bennünk az érzés?
Miért
tűnik oly hirtelen?
Tegnap
telefonodat még
remegő
izgalommal vártam,
fájt
ha késtek csengetéseid.
Ma
reggel nem hívtál.
Könnyen
tudomásul vettem.
Mondat
végére pontot tettem.
Nem
éreztem semmit.
Olyan
volt, mintha sohasem lettél volna
izgató
várakozás, kíváncsi,
permanens
remegés okozója.
Meghalt
az érzés. Mikor hallgattalak
idegenül
csengtek a hangok, szavak.
Nem
értetted, miért oly furcsa, más vagyok.? Máshogy ragyognak már a csillagok.