TARTALOMJEGYZÉK
Széljegyzet egy játék margójára
Fantázia szerelem
Lelkek rabló játéka
Kettesben
Gyere közelebb
Sárga rózsa
SZÉLJEGYZET
EGY JÁTÉK MARGÓJÁRA (2012)
Próbálják
fürkészni kíváncsi szemek,
körül
gyűrűznek fondor-kérdések,
Nem
sértődöm meg, nem tiltakozom,
semmiképpen
nem magyarázkodom.
Hitében
kíváncsiskodót hagyom.
Monalisa-mosoly
szám szegletén,
kényes
témáról másra váltok én,
hiszen
titkom nem másé, csak enyém.
Közben
gondolkodom. Miért is nem?
Mért
nem akartam, miért nem tettem?
Miért
játszottunk oly gyerekesen?
Hiszen
adott volt annyi alkalom!
Ám
mi másként terveztük akkoron.
Kihagytuk.
Hát így nem lett viszonyom.
Ám
esténként izzottak telefonvonalak.
SMS-ekben adtam magamat,
s
gyönyörű versekben megkaptalak.
Galaxisokban égtünk fehér izzásban!
Játszottunk
tegnapban, holnapban, mában,
de
soha sem voltunk együtt az ágyban.
Így
múlt a tél, új tavaszra vártunk.
Tavasz
is elmúlt, más felé jártunk.
Elmúlt
a nyár is. Most már nem játszunk.
Te
feladtad, eltűntek az álmok.
Én
túlléptem rajtad, kaput zárok.
Ősszel
újabb játszótársra várok.
FANTÁZIASZERELEM (2011)
Neked
vulkán vagyok, neki jéghegy,
nekik
csábító, érett mező.
S
akik már elhagytak, azoknak
szép,
sóvár emlék-temető.
Mennyi
alakban vagyok jelen!
Gondolatban,
álmatlan éjjelen.
Tudják
mind, hogy ez reménytelen,
fantázia-szülte
szerelem.
LELKEK RABLÓ JÁTÉKA (2012)
Láttál. Beengedtél. Akartad. Hagytad.
Tekervényeid zugában megültem.
Írtál, választ vártál. Nélküle aludtál.
Álmodtad-e válaszomat kimerülten?
Én Láttalak, tárt kapumon beléptél,
tekervényeim rejtett odújába ültél.
Írtál, nálam ez kezdetet jelentett.
Pendült egy húr, gyönyörűt válaszoltam,
ám vészcsengőm már vadultan csengetett.
Végül nem küldtem a válaszlevelet.
Pedig hogy szerettem volna kérdezni!
"A játszótársam, mondd, akarsz-e
lenni?"
Mert nekem ez már egy játék kezdete.
Ezernyi kérdés, taktikázás bejön-e?
Járható, járhatatlan út-variációk.
Céltalan. Mégis célt érni akaró.
Izgalmas játék, és véresen való!
A várakozás permanens remegése,
a győzni akarás diadalmas íze,
egyesülés öröme, szakítás vesztesége.
Először magad veszíted a másikban el.
Majd őt veszíted, mikor már egység nem ölel.
Aztán, mint héjanász az arany-avaron,
se vele se nélküle. Egymás gyötrése.
Fáj nagyon! Rég elhagyott már, de nem hagyom!
Vagy én hagytam már régen el, de mert kötődik,
fogni kell. Bonyolult kusza kapcsolat.
Nem szerelem ez, és nem viszony.
A lelkek rabló játéka, az bizony!
Akarjuk most, bár tudjuk értelmetlen,
időrabló, lart pour lart kíváncsiság.
Bontogatás öröme, eszköz próbálgatás.
A nemesnek hitt tartalom megkapása.
Izgalmas játék s bár tudom, nem nyithatom,
soha meg nem kapom, nincs is benne semmi,
Újra és újra, mégis próbálgatom.
Mert homo ludensnek lenni jó nagyon!
KETTESBEN (1962)
Esteledik.
Kedvesem, látod?
Már
ott ülnek a bükki fákon
s
dideregnek a pisla, téli csillagok.
A
város alattunk milyen fényes, látod?
Érzed,
a köröttünk lassan gyűrűző levegő
finom,
kék ködként hogy kering?
Észlelünk
gyorsan múló perceket.
Érzékeink
félve segítenek.
Hozzád
bújok kicsit fázva,
megfogom
hideg kezedet,
s
már elfelejtem az időt,
a
gonosz, alkudó kufárt.
Szerteszórom
az éveket.
A
vállam szabad, most fogd át.
Maradj
velem, érezzelek.
Váltakoznak
oly könnyedén
az
éjjelek, a nappalok.
Mi
szeretünk, és hisszük azt:
Örök
életűek vagyunk!
Más
név alatt, más ég alatt,
folytatjuk,
mit ősök kezdtek.
Korunk,
hajszínünk nem számít,
az
érzés fontos és a tettek!
Hisszük,
mi már megtaláltuk
Ariadné
fonalát!
Barangoljuk
a végtelen tér
rejtelmes
labirintusát.
Így
maradunk kettő az egyben,
halhatatlan,
örök ifjúság!
GYERE KÖZELEBB (1963)
Érezni
akarlak, gyere közelebb!
Melegeddel,
ízeddel, illatoddal
akarom
körülvenni fásult agyam,
béna
érzékszerveim,
fáradt
szemem, tört szívem,
nehéz,
lecsüngő karjaim,
kiszáradt
szaglószervemet.
Érezni
akarlak, gyere közelebb!
SÁRGA RÓZSA (2011)
Mondd,
tavasszal ültettél-e nekem,
az
emlékemnek - amint ígérted -
ültettél
sárga rózsát, kedvesem?
Messze
kertedben, júniusban, vajon
a
sárga "Nelly" rózsabokor majd virít?
A piros cirkák mondd, hogy mit idéznek?
A piros cirkák mondd, hogy mit idéznek?
Az
illat, mint régen, most is részegít?
Ha
ránézel a nyíló bimbóra,
eszedbe
jut a régi szerelem?
Ha
ránézel a hulló szirmokra,
meglátod
benne múló jelenem?
Mikor
elmegyünk végleg, ő hirdeti,
hogy
volt egy teljesületlen szerelem.
Mondd,
ültettél sárga rózsát nekem, kedvesem?