TARTALOMJEGYZÉK
TAVASZ NYÁR ŐSZ TÉL
Tavasz Ősz érkezése A tél jelez
Hol vagy tavasz? Ősz van Ürmös öröm
Ravasz tavasz Költözik már az ősz
Természet
Tél-tavasz határán
Tavaszi dal
Korai tavasz
Áprilisi merengés
TAVASZ
TAVASZ (1958)
(Schiller fordítás)
Üdvözöllek
gyönyörű Tavasz!
Ébredő
természet legszebb éke!
Virágokkal,
illatokkal telt
csodás
kikelet, üdvözölve légy te!
Örvendezünk,
hogy ismét itt vagy
bájosan,
üdén, fényben állva.
Ujjongva, szív-repesve vártunk,
s vágy gyúl bennünk ifjúságod látva.
Gondolsz-e
még a kedves lányra?
Emlékszel,
mily szép volt a múltunk?
Emlékszel
mennyire szeretett?
Szeret
most is, pedig már megfakultunk.
Emlékszel?
Virágokat kértem.
Te
adtál illatos csokrokat.
Itt
vagyok, ismét kérek tőled.
Adsz
most is oly szépeket, sokat?
HOL VAGY TAVASZ? (1958 )
Az
idő borongós, a fák feketék,
daraeső
hull, havat fúj a szél.
Nem
süt Nap, nem mosolyog senki.
Hol
vagy Tavasz, miért még e tél?
Fagyos
a föld, hideg, csúf idő.
Hófedte
hegyek, szín nincs sehol.
Nem
süt a Nap, nem mosolyog senki.
Hol
vagy már Tavasz, merre, merre, hol?
Zöldülni
kezdett már az erdő, mező,
de
lefagyott, az előbújt kíváncsi fű.
Nem
süt Nap, nem mosolyog senki.
Hol
vagy, Tavasz, mikor jössz elő?
Februárnak
régen vége van,
és
még nem olvadt el a hó sehol.
Nem
süt Nap, nem mosolyog senki.
Hol
vagy Tavasz, merre, merre hol?
RAVASZ TAVASZ (1958)
Huncut
szellő játszik a hajammal.
A
napsugár kacéran rám nevet.
Édes
virágillat kering köröttem,
ölel
a Tavasz, és súgja, hogy szeret!
Aztán
itt hagy, máshoz repül tova,
de
én haragudni rá nem tudok.
Mikor
visszajön, hozzám bújik, újra
hallgatom
és némán elmosolyodom.
Kacagva
kérdi: nem hiszel nekem?
S
már tűnik is, majd újra visszajő.
Közben
meg érkezem otthonomba,
üresen
tátong. Érzem, hiányzik Ő.
De
kit is várok, ki is hiányzik?
Ki
az akit már úgy megszerettem?
Napsugarat,
szellőt, virágillatot?
Valami
más, aminek rabja lettem?
Bohó,
fürge, kacér, ravasz Tavasz!
Színes,
vidám csaló, hősszerelmes!
És
megbolondítja az ifjú szívet,
hogy
az már többé nem engedelmes.
TERMÉSZET (1958)
Tavasz van, Tavasz! Ébred a szív!
Érzem a
zsongást,valami hív!
Nem tudom mi
szól így: "gyere hát"!
Hallom természet hívó szavát.
Megyek akaratlan, vezet a szív.
Erdőn, mezőn járok. Már tudom mi hív!
A természet üzent. Bölcsője e létnek.
Ő szólított engem,az élő természet.
TÉL-TAVASZ HATÁRÁN (2009)
Napsugár
táncikál megfagyott hómezőn.
Briliánsként
csillogja, sok kis kristály vissza.
Foltokban
kibukkan már a fű zöld ruhája,
másutt
tarló barnál a havat már beitta.
Friss vakondtúrások, mint fekete pöttyök
végtelen
fehéren. Felettem felhőtlen ég
kék
árnyalatokkal tavasz ébredést jelez.
Lejtős
részen, erecskeként csorog a hólé.
Tél
-Tavasz határán új élet éledez.
Gyönyörködöm.Lelkem
telik szeretettel
örömmel,
fénnyel, szűz-hó-tisztasággal.
Lépteim
ritmusa, ruganyos ifjúsággal:
Köszönöm
Istenem, hogy megélhettem eztTAVASZI DAL (2009)
Pajkos a szellő,
tűnik a felhő,
bújik a Nap ki,
meleget adni.
Bimbózó ágak
kicsit még fáznak.
Fog-e még fagyni?
Kérdezi PANNI.
Érzi az erdő,
a Tavasz eljő.
Tűnik a felhő.
Pajkos a szellő.
KORAI TAVASZ
(2010)
Víz bugyborékol a hártyajég alatt.
Mint
pajkos gyerek, rátoppantok.
Recsegve
repedez, beletoccsan.
Én
meg jókedvűen hazafelé tartok.
Az
erdőszélen pára leng tova.
Madár
csivitel, tűz a januári Nap.
Friss
vakondtúrás növekszik itt-ott.
Hófoltokat
olvaszt e korai tavasz.
ÁPRILISI MERENGÉS (2010)
Április
van, és a langyos eső
csak
hull, csak hull már két hete.
Didergek...
Ár
hömpölyög, borítva falvakat,
elmosva
hidat, házakat. Didergek...
Pár
órája még jég is esett.
Mint
tört üvegből, ha raknál szőnyeget,
ropog
lábam alatt. Kopog a tetőn.
Leverte
az előbújó életet.
Didergek...
A
nyíló bimbók sziromruhája
tépetten
tapad haláltusába.
Nem
döngicsél a dolgos méhsereg.
Didergek...
Vulkáni
hamufelhő jön Izland felől,
beborítva
a magas légteret.
Vajon
veszélyeztethet ez életet?
Didergek...
Újra
földrengés pusztított az éjjel!
Mennyi
halott a Földön szerteszéjjel!
Megszűnt,
felborult, odalett már a REND!
Didergek.
Föld embere, ez már a végzeted!
NYÁR
ŐSZ
ŐSZ-ÉRKEZÉS
(2011)
KÖLTÖZIK MÁR AZ ŐSZ (2010)
TÉL
ŐSZ
Tegnap még
forró nyár volt,
reggelre
érkezett az ősz.
A
hőmérséklet tizenöt fokot esett.
Útnak indultak
színesedő levelek,
viharos szél
táncoltat
terméstől
terhes ágakat,
az érett
élet földre hull.
Hirtelen
én is nagyon öreg leszek.
ŐSZ VAN (2009)
Szállingóznak
sárgult levelek
a
körtefáról. Bevégeztetett.
Utolszor
öltötte fel színes ruháját,
legszebbet,
erre a temetésre:
a
rőt-sárgát, a bordó-fényeset.
És hull,
csak hull, csak hull a sok levél.
Végső
ténykedése a libbenés,
amivel
földet ér, és végre megpihen.
Haláltáncnak
tűnik nekem a kép.
De így
fenséges, elegáns, merész!
Ám fáj
kicsit, és el is szomorít,
mikor hallom
a finom zizzenést,
ahogyan
szakad a biztosnak hitt léttől,
repül a
végtelen semmi felé,
hagyva a
télnek csupasz ágakat.
Én mégis az
őszt szeretem nagyon.
Úgy érzem,
benne megvan minden:
termékeny
élet, erőtől duzzadás.
Termés-vesztéstől
megkönnyebbülés.
Fáradtság,
megpihenni vágyás,
de utolszor
szépet mutatni még.
Majd álomba
merülni csendesen
az
újjászületés reményében.
KÖLTÖZIK MÁR AZ ŐSZ (2010)
Színesedő
levelek hullanak.
Avarszőnyeg
terül az utakon.
Talpam
toccsan friss pocsolyában,
didereg
esőcsepp az arcomon.
Láthatóan költözik már az ősz
A TÉL JELEZ (2009)
Tegnapelőtt
fakó, piszkos-zöld ruhát
viseltek
még a cseresznyefák.
Most
novemberi vihar tépi őket,
sáros,
barnult levélszőnyegen
már
csupasz ágakkal dideregnek.
Földre
borulva, fázósan rázkódnak
az
eső áztatta krizantémbokrok.
Hajlongó
napraforgó tányérján csuszka
osztozik
röppenő cinke sereggel.
Színes
tollú szajkó diót lakomáz.
Szél
süvít, madár rebben a diófán,
étke
pottyan a sárba, oda lesz.
November
közepe van, a tél jelez.
ÜRMÖS ÖRÖM (1961)
(fordítás
oroszból)
Halvány
az ég, őszi füst-szürke már.
Gyengécske
kis fény csak a napsugár.
Már
megrövidültek a nappalok,
s
árny jár a fák között, titokzatos.
Szomorú
dal, hogy zizeg az avar.
Köd
ül a réten, mindent eltakar.
Fölöttem
délre húz vadlúd sereg.
Jő hosszú, rossz idő. Ürmös öröm.
A
tél már itt topog a küszöbön.