2010-ben találkoztam először az ősi japán versformákkal:
tanka, haiku, haibun, haiga.
Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha
töredékeimet átformálnám e verselés lazább szabályai szerint. Megtettem.
Játszottam a szavakkal, gondolatokkal, ezen kísérletezgetéseknek
lett eredménye BARANGOLÁS című kötetem.
Az ősi japán verselés tulajdonságai, a tömörség, asszociáció, szimbolizmus nagyon megfelelő, rohanó világunkban a gondolataink, érzelmeink kifejezésére, a természet csodáinak bemutatására.
Az ősi japán verselés tulajdonságai, a tömörség, asszociáció, szimbolizmus nagyon megfelelő, rohanó világunkban a gondolataink, érzelmeink kifejezésére, a természet csodáinak bemutatására.
Ahogy a költő ír spontán, ihletés hatására és ír
megadott témára, „rendelésre”, úgy születtek haikuim is, egyesek megadott szóra,
mások „aha” élmény alapján.
Egy szó, más-más értelmet, érzelmet fejezhet ki új
szövegkörnyezetben, tehát más lehet a reflekció is. Ezeket a variációkat a könyvben csokorba szedve
adom közre, a többi haikut pedig téma szerinti csoportosításban.
Tanács az
olvasáshoz:
A műfaj kívánta tömörség miatt, a haikut kétszer olvasva,
nem csak megérteni, de látni, átérezni, kibontani, mintegy megélni kell.
Kortyolgatva élvezni, mint egy finom nedűt.
MAGAMRÓL
(Waka)
Gondolataim
már mind papírra vetve.
Nyitott könyv vagyok.
Lapjaimat lebbenti
kószáló őszi szellő.