Negyedik éjjel
Harag
NAPLÓRÉSZLETEK
...Így nevezem azokat az írásaimat, melyekben életem epizódjaiból villantok részleteket.
NEGYEDIK ÉJJEL
„A remény a létezés része”
A
10 éves kisfiú arcán lázrózsa virított. Orrából csövek lógtak, karjai, lábai az
ágyszélhez kötözve, preparált bokájába ütemes egyhangúsággal csöpögött az
infúzió.
A
kórházi szoba halvány fényben szunyókált, mint a gyermek. Negyedik éjjel, hogy
mellette bóbiskolt édesanyja, simogatva a kis kezet, vizes ronggyal törölgetve
a kicserepesedett gyermekszájat.
Elmúlt
éjfél. Az orvos szinte hangtalanul lépett az anyához. Bejöttem megnézni a gyereket,
mondta alig hallhatóan. Doktor úr ugye jobban lesz? Hallatszott kicsit hangosan, s remegő hangjából a reménykedés erővel kúszott
elő.
Az
orvos hallgatott. hosszúnak, félelmetesnek tűnő csendben csak a gyerek
szabálytalan, ziháló lélegzetvételét lehetett hallani. Sokára szólalt meg,
halkan tárgyilagosan.
Asszonyom, mindnyájan Isten kezében vagyunk,
többet nem tudok mondani.
Zörögtek
a szavak és szétgurultak a szobában. A tárgyaknak
nekiütközve, visszhangozva jutottak vissza az anya fülébe, jutottak el tudatáig. Nem
vette észre, mikor ment ki az orvos.
A
hallottak hatására légüres tér kerítette körbe, agya is üres lett, a gondolatok
kuszán ködbe vesztek. Meggyógyul, mondta halkan nagy
sokára.. Meggyógyul, ismételte
egyre hangosabban. A szoba falairól visszapattantak a szavak és felerősödtek,
hirtelen úgy érezte, hogy már kiabálja: Meggyógyul! Nem tudta, nem akarta elfogadni a tényt, hasnyálmirigy problémával
műtötték a gyermekét.
Kintről
már szürkeség derengett, hajnalodott. Imádkozott magában, Uram segíts, kérlek, ne vedd el a
kisfiamat! Beleszunyókált az imába és az álomképben látta nevetni, szaladgálni
kisfiát.
Ez
az álom volt az első reménysugár. Szinte megnyugodva ébredt. Reggel lett,
készülődött munkába menni. Megérkezett felnőtt
fiával váltották egymást a kisgyermek mellett
A
kórházi ágyon megmozdult a kisfiú. Szomjas vagyok! Ezek voltak első szavai, ám nem kaphatott inni. Vizes ruhával törölgették ajkát, kézfejét,
lábát.
Az
anyának indulni kellett. Megsimogatta még egyszer a gyerek lázas fejét és
indult,
a
mindent éltető remény érzetével, ami erőt ad a jelen elviseléséhez, szívében új
érzéssel, gondolataiban új gondolatokkal, hittel telve, hogy mielőbb felgyógyul a gyermek.
Négy
nap óta először gondolkodott el azon, mi is történt a kisfiával, mitől került
ilyen állapotba? Eszébe sem jutott, alig fél év telt el Csernobil óta….
HARAG
Mária az éjszakai virrasztástól és a délelőtt hallottaktól fáradtan tért
haza. Útközben gondolatai szerteszéledtek és képpé sűrűsödtek, aztán megint
szétestek és már más kép formálódott, s egyre több régi beszélgetésnek lett hirtelen
értelme. Elgondolkodva lépett a házba. A padlásról kőműves kalapács kopácsolása
hallatszott, majd elhalt a zaj. Kíváncsian ment fel a létrán, körülnézett a
félhomályban. Távolban, a befejezett oromzatfalnál ült a
férfi, görnyedten, elmélázva arcán megfejthetetlen vonásokkal. Fölötte, az
oromzat utolsó téglája befaragva, eltűnt az rés, ahol az őszi szél befújhatott.
A nő indulatosan csattant: hol is
voltál éjszaka, hajnalig?
Dolgoztam, - hangzott a
lakonikus válasz.
Hol? A pontos címet szeretném, akarom!-
csattantak a szavak. Bent a rádióban, - mondta csendben.
Hazudsz! - hörögte a nő, szemei szikráztak.
A rádióból jövök. Mint megtudtam, tegnap, és minden más napon is, 5 órakor már nem vagytok bent a barátoddal. Merre jársz naponta éjfélekig?
A férfi arca megrándult, egy grimasz suhant át rajta, szeme mint verembe esett állaté ugrált, kiutat keresett ebből a helyzetből. Félt. Félt a hangoskodástól, a veszekedéstől, a tények feltárásának lehetőségétől, az igazságtól. Hallgatott, nagy sokára szólalt csak meg: ne kezd megint. Tudod, hogy minden fillérre szükség van. A nő csak mondta a magáét, szemrehányásokat, de a férfi bezárkózott és mindenből csak kaotikus zajfoszlányokat érzékelt. Reccsent a létra, a nő eltűnt, ő pedig fellélegzett. Mária a szobába érve becsapta az ajtót, átöltözött a következő munkás műszakhoz. Igen, kell a pénz az építkezés további folytatásához: anyagvételre. csempe, burkoló lap, festékek, ragasztók, parketta, villanyszerelés, tapéta, Istenem mi minden is kell még! Már 6 éve építkeznek és meddig tart még, befejezik egyszer? Mennyi is a már a gyűjtögetett pénzünk? Durva számítás szerint 70.000 ft. Még anyu eladott házából jövő hónapban jön 10. 000, és fizetésenként ha ennyit el tudunk spórolni, meg lesz a 100 000 ft, amiért már lehet vásárolni, és akkor a fuvardíj is megéri.
A szekrény legfelső polcának jobb sarkába nyúlt, ahol a pénzes dobozka
volt. Elővette a kis fém kazettát ebben tartották a pénzt és az „ékszereket, aranyakat” is. Karikagyűrűk anyutól, aputól és a övéik is,
kis arany lánc, fülbevalók, és 3 papír
vékony medálka.
A kazetta üres volt, sem ékszert, sem pénzt nem látott benne. Máriát az ájulás környékezte, sikolya
rekedt hörgésként hatott, kibotorkált a szobából, felvonszolta magát a létrán,
erősen kellett kapaszkodnia, hogy le ne szédüljön, forgott vele a világ. Felért
és a férfire nézve elszabadultak indulatai. Ököllel verte az értetlenül bámuló
férfi mellét. Tolvaj disznó, hol a pénz,
az ékszerek? Süket csend, hosszú hallgatás következett. Kölcsön adtam, hallatszott valahonnan a
távolból, de alig jutott el Mária tudatáig. Ködfüggöny borult rá, köré,
tervezett jövőjüket romhalmazként látta maga alatt, jövőjük kilátástalansága mint tátongó
szakadék mélyült mellette. Lelke pillanatra sivár, üres lett és ez ürességet alattomosan
kúszva betöltötte a mérhetetlen gyűlölet. Eszeveszett dühvel ütötte a férfi
mellkasát. Tekintete a lábánál fekvő kőműves-kalapácsra
tévedt,.. nyúlt érte,
gondolataiban nem öltött alakot a cselekvés,
ösztönösen nyúl,t szemében őrült láng lobbant, nincs értelme tovább semminek… Ösztönösen
ütött volna, de a férfi gyorsabb volt. Elkapta. Kalapáccsal kezében fürgén mászott le a
létrán. Sporttáskájába gyűrte ruháit és
a viseltes, malteros munkásruhában elsietett. Barátnőjéhez, ment, akihez a pénz és az
ékszerek is, és ahonnan soha nem került semmi vissza. A vagyonjogi per négy évig
tartott, csúnya hazugság folyammá duzzadt. Mária ekkor feladta, veszni hagyott
mindent.