Nem tudom! Miért?
Szeretet
Érden
Szösszenetekből négysorosak
Életutamon
Éjfél előtt
NEM TUDOM ! MIÉRT ? (2015)
Közelről láthattam ez újkori népvándorlást.
Erőltetett menetet az M-hetesen..
Szatyornyi batyuban múlt életük maradéka.
Lelkükben jobb jövő hite. Siettek csendesen.
Kisgyermekek kézben, kocsiban, háton. Nagyobbak
kézen-fogva, szinte szaladva rótták útjukat.
Színes tömeg kígyózott keskeny leállósávban,
mellettük rendőr-sorfal trappolt gyalogosan.
Menet élén sokcsillagos kék lobogó lengett.
PS1
Reményt emelt magasba a délceg zászlóvivő.
Buszban ülve, könnyel küzdve, szorult torokkal
néztem,láttam! Míg átkozódott a buszvezető .
Nem tettem semmit. Némán néztem őket.
A busz közönsége szemlesütve hallgatott,
míg a migráns sereg tűző napon ,erőltetett menetben,
nyugat Kánaánjáról ébren álmodott.
Estére a közlekedés teljesen összeomlott.
Motoros rendőrség védte, zárta az utat.
Az agglomerációban élők péntek este,
nehézségek árán érhették el otthonaikat.
Araszoló kocsisorokból szitok-átkozódást
repített a szeptemberi szél messzire.
Vigyázzatok, fejetekre visszaszáll az átok!
Bűnös, beteg kor! Végzet baljós előjele!?
PS1
Éjjel is tartott a menetelés, és másnap is.
S ki tudja még meddig árad távol-kelet nyugatra!?
Hány lélekvesztő visz tengersírba százakat?
Hányaknak lesz idegen földben sírhantja?
PS3
Időmúlásával megváltozott a helyzet.
Már özönlik a tömeg, s egyre inkább banda.
Nyomukban piszok, bántás, felháborodás.
Németország várja őket, és befogadja.
Hazánkban az ember másként gondolkodik.
Miért menekül egészséges fiatalok hada?
Hazája földjét kellene otthon védeni.
Harcolni érte, ez lenne most feladata.
Nő, gyermek, öreg menekül, az érthető!
De mért nem közelebb, szomszédban lel hazát?
Mért utazza át a fél
világot? Milyen jogon
csörtet szögesdrótos határokon át?
Milyen jogon követelőzik? Milyen jogon fenyeget?
Milyen jogon nem adja meg segítőinek a tiszteletet?
Milyen jogon sért törvényt, öl embereket?
Milyen jogon követeli a krisztusi szeretetet?
PS2.
November 13 péntek, szerencsétlen éjjel.
Párizsban 130 halott több száz sebesült.
Miért, kérdezem, s nincs válasz elfogadható.
A világ megint terrorral
szembesült!
Miért? Kérdezi gyermekét vesztett szülő.
Miért? Kérdezi szülőt vesztett gyermek.
Miért?! Kérdezi Európa s a világ, értetlenül.
Hisz részükké lett a jó ,amit kiköveteltek.
Embertársainkat
szeretni, segíteni,
keresztény vallásunk tanítása, elvárásai.
A félremagyarázott iszlám tana szerint,
minden hitetlent ki kell irtani!
A fájdalom, gyűlölet-indulattá válik.
Már minden menekülőt bűnözőnek tartunk.
Ezt használják ki pénzes érdekkörök.
Ezért világszerte a
vérengzések, harcok.
PS3
Francia gépek bombáznak megtorlás képen
szerencsétlen, vétlen muszlin falvakat.
Halnak ártatlanok, öregek, gyerekek,
nő a gyűlölet, lesz sok, újabb áldozat!
A tudomány óriás léptekkel száguld,
s döngeti a határtalan tudás kapuját.
Az ember pedig lelketlen vaddá aljasult.
Elpusztítja Földanyát, s önmagát.
Aljas tettéhez talál ideológiát, magyarázatot.
Rombolnak, ölnek a butított tömegek.
Rémült a ma, baljós a holnap, kétséges a jövő
A jövendölt Armageddon megérkezett?
Szomszéd galaxisok értelmes lényei
új területre, Földünkre vágynak ?
Ők szítják köztünk az ellenségeskedést?
Értékes bolygókat le
így igáznak?
Kérdések, amikre nincsenek válaszok.
Sötét jövőkép, vesztünkbe rohanunk.
Hogyan lehetne állítani az időt?
A kapott tudást csak jóra fordítanunk?
Advent idő van. Legyen hitünk erős, hogy
megbékél a világ, megtisztulnak a lelkek,
az ember legszentebb erénye lesz a szeretet,
és megmenthetjük még
a földi életet.
PS4
Advent időket élünk, minden értelemben.
Keresztény Karácsony ünnepet, Krisztusvárást.
Millió évek múlását
tejútrendszer centrumában,
Új év kezdését a Nap körüli pályán.
Adventünk félelemmel telt nem hit teli.
Hol robban újabb öngyilkos merénylő?
Földi életet mikor semmisí gyilkos sugárzás?
Mily közegbe száguld velünk a galaxis idő?
Parány pillanat-létének fontoskodásai,
sok világmegváltónak hitt gondolat
semmisülnek az űrben, míg Tejutunk
gyorsulva, az Androméda-köd felé halad....
SZERETET (2015)
A szeretet isteni
ajándék,
megmagyarázhatatlan csoda.
A szeretet belső
fényed,
éltető
lélekharmónia.
Ha szégyelled,
rejted, elveted,
ha kufárkodni
próbálsz vele
semmisül, elhagy
téged örökre,
nyomtalan tűnik
a semmibe.
De ha árasztod
mindenkire,
mindenre, szerte
magad körül,
ha befogadod
mikor elér,
feltölt, lelked
zugában megül,
és megváltoztatja életed.
Ha bánni tudna mindenki vele,
haló földanyánk
megmenekülne!
Az emberi faj
isteni képmás,
bolygónk a béke bolygója lenne!
ÉRDEN (2005-2015)
Tíz évig betontenger-öleléstől fulladoztam.
Nem menekülhettem, már nem volt hova.
Szerencs gyönyörű kertje, ifjúságom
csak emlékként élt. Vágyódtam oda.
Aztán egy kerti-parti látogatása Érden
megváltoztatta jövendő életem.
Parkvárosban megtaláltam a telket.
Nem engedett. Megvettem. Kellett nekem!
Utca végén erdő, előtte mezősáv virított.
Olyan, mint a mesében. Kicsi házak,
lejtő, emelkedő, völgy, hatalmas fák.
Igézett a környék, mint egy káprázat.
Harmincévi szabadidőt, erőnket rááldoztuk,
bár a ház teljesen még el nem készült.
Beköltöztünk, végleg itt is lakunk,
kezünk munkájától lassan épül szépül .
Ma már rég ültetett fák árnyék-ernyője takar.
A volt szomszédok jöttek, mentek haltak.
Gyermekeim felnőttek szétszéledtek.
Szép kertem elvadult. Magam maradtam.
Tegnap vihar törte ketté az utolsó meggyet.
Pudvás törzsében, nagy hangyajáratok.
Pusztítja enyészet a kerítéseket is,
de tenni már csak keveset tudok.
Olykor, a csendes nyári délutánokon
hatalmas olajfa lombsátra alatt,
nyugágy kényelemben, szunyókálva
álmodom negyvenöt évnyi érdi sorsomat.
Most is madárcsiviteléstől hangosak a
napok.
Illatok bódítanak tavasztól őszig.
Színek kavalkádja gyönyörködtet.
Lelkem pedig a lét mind-e szépségét őrzi.
SZÖSSZENETEKBŐL NÉGYSOROSAK (2015)
Ami vagy, annál többnek hittelek.
Nem figyeltem az intő jeleket.
Megint csalódtam önmagamban.
Le a rózsaszín szemüveget!
Úgy telt egy év, mint szemvillanás,
de súlya lelkemre ült nyomás.
S egy őszeleji hűvös hajnalon,
eloltotta a fáradt lobogást.
Borongós reggel, lelkem törten ébred.
Őszi köd szitál. Induló levélen,
mint varázsszőnyegen megül a csepp,
pihen, vele libben tova a szélben.
Hulló színes levél emlékét őrzöm.
Burkát hagyó dió koppan a földön.
Reggel dér didereg a fűszálakon.
Kertek alatt, fázósan illan őszöm.
Kérlek, a rád kövült mázt vesd le!
Remegő
lelked tedd kezembe,
add magad, hogy megtarthassalak.
Érezzem rebbenésed tenyeremben.
Mi izgatna ott, ahol már nincs titok?
Nyitott, széttört kagylóhéjat eldobok,
az értéktelentől megszabadulok,
értékesnek, tenyeremben otthont adok.
Te is a lehunyt szemeket szereted?
A színes kaleidoszkóp képeket?
Amikben összemosódva lehetnek
veled, valaha volt ifjú kedvesek?
Mintha disznók elé, szórnál drága gyöngyöt,
olyan, ha érzéketlen elé kiöntöd
fénysugár lelked kristály sziporkáit.
Szertegurulnak, össze szemétből söpröd.
A fények színek, hangok regélnek.
Rengeteg szépet élek meg. Élek!
Viharos gyorsan múlnak az évek.
De jöhet bármi, én már nem félek!
Gyermekkoromban
a tér nem volt kötött.
Zemplén
hegyeinek karéja védett.
Négy
nagy szoba, kert kilencszáz négyszögöl,
Ómama, Anya,
unokatestvérek…
Felnőtt
koromban város zajában éltem,
már falak
között, hangyaként a bolyban.
Tört
spirálút, szabott robot volt létem,
gyökerek, védő
karok már nem óvtak.
Új társam nem
volt igazi társ nekem.
Más
érdeklődés, más utak más barátok.
Új
családomban így még árvább. lettem,
pedig lelkem család-melegre vágyott.
Válás után
másfél szobában öten éltünk.
Porrá őröltük
egymás életét.
Most, az öreg
kor derekán végül
újra élvezem,
hogy kitárult a tér.
Van cirkóm,
nappalim, dolgozószobám,
tetőtér. Váltogathatom fekhelyem.
Nevezem téli
kertnek előszobámat,
amíg
virágokkal tele rendezem.
Van újra
kertem, csak harmadnyi ugyan,
mint régen,
de benne nekem a munka sok.
Már elég
lenne csak egy ágy, egy tálka
most, hogy
korosan egyedül vagyok.
Élvezem tér,
idő, szellem szabadságát!
Újra csapong
fantáziám, szárnyal lelkem.
Megint
csábítanak hamis illúziók:
siker,
elismerés, hit, hogy valamit tettem.
De tetterőmet
csapolják az évek.
Időm száguld
velem eszeveszetten.
Kevés 24 óra,
hogy megtegyem
amit naponta
meg kéne tennem.
Ötven év
mulasztott dolgait
bepótolni
hamar, nem lehet.
Teszem
dolgomat s beletörődöm,
hogy hagyok befejezetleneket.
ÉJFÉL ELŐTT (2014)
Poharak
csendülnek, telt egy év megint.
Itt az idő, újra
mérleget készítünk.
Tavalyi
fogadalmakból mi teljesült?
Vajon már
elégedettek lehetünk?
Pezsgőmben
táncolnak a buborékok.
Az óramutató
kattanva lépeget,
zavarja a rám
boruló csendet,
sürget tenni
megint ígéreteket.
Nézem a felszálló,
tűnő légcseppeket.
Más-más esemény
villan mindenikben:
olyan gyorsan
pukkannak semmivé.
pedig én mindet
öröknek hittem
Érzem, hogy billeg
mérlegem. Imádkozom.
Add Uram, hogy
kettőezer tizenötben
az emberek szívét
több szeretet töltse,
és mindenkinek
jobb szebb éve legyen